2014. június 30., hétfő

Twenty-six

 

Wendy Moon


Lépteim halkak voltak, főleg mikor a nappali ajtajához jutottam. Valami miatt képtelen lettem volna tovább lépni, hogy észrevegyenek. A beszélgetésük megfogott, s ha tovább lépnék, meglátnának, és nem tudnám meg a csattanót. Körül néztem a folyosón, de nem volt senki, így nyugodtan a falhoz lapultam, s kirobbanó szívvel leguggoltam, hogy halljam Zayn és Harry vitáját. Próbáltam annyira kilesni a védőfal árnyékából, hogy lássam őket. 
- Nem érdekel, mi fog történni, nem fogsz vele összejönni! - szórta a szavakat Harry, s én nagyra nyílt szemekkel néztem őt, ahogyan idegesen ült Zaynnel szemben, s erősen masszírozta halántékát.
- Ugyan már! Az kibaszottul nem lenne fair! - nevetett fel kínosan Zayn, s Harry csak szúrósan nézett végig rajta.
- Ugyan miért? Velem szembe mégis fair lenne! - fulladozott a göndör, s már azon voltam, hogy oda megyek és az arcába ordítozok, hogy mégis miért. Hiszen.. mi köze lenne hozzá?

- Wendy? - érintette meg egy női hang a vállam, mire én összerezzentem. Nicole csak pajkosan mosolygott rám, és figyelte a beszélgetést. Kacsintott egyet, majd ő is leguggolt mellém. Majdnem felröhögtem, amikor fellökött, hogy jobban hallja a beszélgetést. Alig bírtam ki, hogy ne mosolyogjak, és újra odatudjak figyelni.

- Oké. Leszarom. Mivel tudnálak rávenni? - Zayn már kétségbe esve fogta a fejét, s mintha már feladta volna azt, amit el se kezdett.
- Ha sütsz nekem egy hatalmas tortát, akkor tiéd lehet a húgom! - mosolygott ravaszul Harry, s Zayn kínjában felnevetett. Sokáig csengtek a szavak a fülemben, mire leesett, hogy Harry mit mondott. Hiszen Zayn nálam próbálkozik, akkor miért érdekelné Harry húga? Gondolkodás nélkül felálltam, s elkapva Nicole kezét, magammal húztam a szobámba. Nem tiltakozott, de nem is segített, hanem csak hagyta magát had húzzam.
- Én eddig miért nem találkoztam a húgával? - ült le az ágyamra, majd dugta ki a nyelvét, mintha gondolkodna. Idegesen jártam fel-alá a szobában, és próbáltam kitalálni, hogy mégis kire érthette Harry. Ki lehet az a , aki elcsábította Zayn fejét. Akartam tudni. A féltékenység ismerős szájíze gyűlt össze a fogaim közt, s keseredetten ültem le Nicole mellé, aki még mindig ott volt kiakadva, hogy Harry sosem beszélt neki a testvéréről.
- Ki lehet a húga? - kérdeztem szinte a levegőbe, hiszen semelyikünk se tudta a választ. Aztán oda fordultam felé, s ördögien elmosolyodtam.
- Derítsd ki! - feleltem lassan, mégis követelőzően. Csak nézett engem kiskutya szemekkel, s mintha azt mondta volna az arckifejezése, "te hülye vagy". Nem érdekelt, hogy mit gondolt rólam, csak tudnom kellett, hogy ki lehet az a nő személy, aki elcsábította a fekete herceget. A terv a fejemben összeállt. Nicole kiszedi Harryből, hogy mi a neve, és mikor visszajutottam Washingtonba, ezer százalék, hogy megismertetem magam vele. Rögtön Conor Maynard tipikus zenéje jutott eszembe az "R U Crazy", s mint egy elmebeteg ördögien felkuncogtam, majd miután Nikó bólintott, kiugráltam a szobából, egyenesen a konyhába.

A falnak támaszkodva figyeltem, ahogyan Zayn ügyeskedik a konyhában, s a lisztet próbálja mérni egy pohárban. Még mindig indulatosan, bosszúszomjasan néztem végig csupasz lábfejét, majd szürke melegítőnadrágját, s fehér laza pólóját. Bicepszét, ahogyan megfeszült, majd elernyedtek az izmok. Nyakát, s kócos haját. Arca profilját láttam meg, mikor mellé sétáltam halkan, s néztem, mennyi koncentrációt ad bele, hogy lenyűgözze Harryt. Féltékenységtől pukkadva suttogtam neki, hogy rosszul csinálja, mire a kezében tartott pohár felröppent, s szerte ömlött belőle a liszt. Nevetve fogtam a hasam, s néztem a bizarr képet, hogy a nagy ólom-fekete haján a hófehér liszt éktelenkedett. Felvettem a földre esett poharat a földről, majd lerakva megnéztem a telefonján lévő torta receptjét.

- Mit csinálsz? - kérdezte csodálkozva, de csak megráztam a fejem, majd egy mérőedényt, mérleget, kisebb kanalakat vettem elő. A lisztet kimértem, majd sorban egyesével a többi hozzávalót is.
- Segítek - feleltem nyugodtan, de belül azt terveztem, hogy elrontom a tortát. Valami miatt, megakartam akadályozni, hogy más után koslasson. És lehet, hogy mindig nemet mondok neki mindenre, élvezem, hogy ezt teszi. És ezen nem akarok változtatni. Csak ha haza mentem, apám mellett nem igazán lesz szabad időm ilyenekkel foglalkozni. Ha apa hazaért. Ha apa él még. Könnyek telepedtek a szemeimbe, és nem tudtam sehogyan se letörölni, mivel maszatos volt a kezem. Mégis megéreztem egy erős kezet, ahogyan letörli a könnyeim, s biztató mosollyal mögém állt, s együtt gyúrtuk tovább a tésztát.

- Meg se kérdezed minek sütök tortát? - kíváncsiskodott, mikor beraktuk a fehér szépséget a sütőbe, s kezet mostam. Miután végeztem, ő is utánam jött, s megmosakodott, miközben én gondolkodtam a válaszon. Hiszen nem érdeklődtem, minek ez, mert tudtam. Ostoba tudatlanságba szálltam, s elfeledkeztem magamról, hogy ő nem tudja, hogy tudok valamit. Elrontottam, és ő észrevette. Várakozóan nézett le rám, s én csak megrántottam a vállam, mintha nem is érdekelne a dolog, de belül szétrepedtem az idegen nő iránt érzett dühöm miatt.
- Miért sütünk tortát? - mosolyogtam erőltetetten, s ő összeráncolta a homlokát. Nem értette a viselkedésem, én pedig nem akartam neki megmagyarázni.
- Mert azt mondták, nem hiszik el, hogy érzek valamit irántad. És ez volt a feltétele, hogy kibaszottul elhiggyék, tényleg... kedvellek! - kezdett vörösödni az arca néhány szeglete, s én elfehéredtem.

A torta díszítését már Zaynre bíztam, s mindenkivel közöltem, hogy levegőznöm kell, ezért a cipőmet felhúzva indultam volna, de mivel nem bíznak bennem, Harry is velem tartott. Nem volt túl lelkes az ötlettől, ahogyan én sem, főleg nem most, főleg nem hozzá. Gondolkodnom kellett, hogy ezt hogyan értette Zayn. Harry egy dzsekit leakasztott a fogasról, majd a csizmájához a földről felkapott egy sötétkék színű esernyőt, így meggátolva, hogy elázzunk. Mivel nekem nem volt olyan "menő" dzsekim, Zayn oda adta a bőrkabátját, s azt húztam fel karjaimon.

- Ha nem akarsz beszélni - szólalt meg Harry, ahogy elhaladtunk egy park bejárata előtt, s azzal oda adta az ernyőt, majd ő messzebb állt, így őt érte az eső. Kíváncsian néztem, ahogyan a fülhallgatóját berakta a fülébe,  a végét csatlakoztatta a telefonjához, majd nyomkodott valamit rajta, s elrakta a zsebébe. Rám nézett, mire én bólintottam, hogy nekem mindegy, mit csinál. Előre nézve sétálgattam, és próbáltam összehozni a beszélgetéseket, hogy mi mihez van köze, de annyira hallott és fáradt voltam már agyilag, hogy képtelenségnek tűnt egyáltalán gondolkodni is.

Zayn kabátja lehúzta a karom, s már így is erőltetnem kellett magam, hogy tartsam az ernyőt. Lövöldözések és kiáltások foszlánya hallatszott egy sikátorban, s én megdermedtem. Nem akartam közelebb menni, s megszemlélni, ahogyan egy embert megölnek, majd kifosztják mindenétől, de közben segíteni is akartam neki. Harry türelmetlenül megállt, kivette a készüléket a füléből, és ismét lőttek egyet. Összerezzentem, s éreztem a marókönnyeket a szememben, ahogyan eszembe jutott, hogyan öltem meg egy embert. De az önvédelem volt! Vagy nem?

- Menjünk innen! - sürgetett Harry visszafele, átvette az ernyőt, s hagyta, hogy a karjába kapaszkodjak, ahogyan gyorsabban sétáltunk vissza. Az eső még jobban eleredt, ahogyan a lakás elé értünk, s bezártuk az ajtót magunk mögött. Liam rögtön segített levenni a kabátomat, s hozott magával Harrynek törölközőt.
- Látták ma Niallt a közelben, ahogyan lelőtt két nőt! - jött be Zayn, de rögtön elharapta a mondatot, ahogyan meglátott engem is.

2014. június 26., csütörtök

Twenty-five

Wendy Moon


Aznap délután már nem csináltunk semmit, csupán ültünk és tévéztünk. Ami pedig megtörtént, nem foglalkoztunk vele, nem is érdekelt minket. Egy új, tiszta fehér lapot kaptam tőlük, s úgy éreztem, erre vigyáznom kell. Mégis éreztem valami egészen mást köztem és a többiek között. Egy köteléket, amit csak erősíteni akartam. Kezdtem megszokni, hogy mindig Niko hülyeségeit kellett hallgatnom, ahogyan mögötte Harry mosolyogva, mégis aggódva figyelte barátnőjét. Na és persze ott van Zayn, aki szinte minden lépésemnél ott van és el se enged, addig míg el nem árulom neki, mert fél, hogy ismét elszökök.

A nap már tova szállt, s pizsamába bújva mostam fogat. Az ég mennydörgött, s néhány esőcsepp az ablaknak koppant. Fogkefével a számban rohantam ki a fürdőből, hogy a nyitott ablakot bezárhassam. A függönyön kisebb vizes foltok emlékeztettek, hogy nem voltam olyan gyors, mint szerettem volna. 

Sóhajtva dőltem be az ágyamba, s hunytam be a szemem. Már félálomban lehettem, mikor hallottam, hogy nyikorog a szoba ajtaja. Kipattantak a szemeim, s rögtön valami tárgyat kerestem, amivel fejbe vághatom az illetőt, majd felvágom apró darabra a testét és egy zsákba dobálom és beolajozom, majd összekötve leviszem az utcára és elégetem, majd felsöprök, nevet változtatok és elmegyek Mexicóba. Igen. Ez lesz. A párnámat erősen szorítottam, majd mikor az illető felemelte a takarómat mellettem elkezdtem püfölni. Összeszorítottam az állkapcsom és a szemem, hogy erősebb ütéseket mérjek rá, s ennek hatására meg is tántorodott egy aprót.

- Hey! Babe, ha tudtam volna, hogy párna csatázni akarsz, akkor előtte jobban levetkőzöm! - nevetett fel az illető, s én hisztériázva még jobban püfölni kezdtem, mire felnevetett, s elkapta a "fegyverem", majd a helyére dobva elkapta a csuklóm, s fölemelt, addig míg egy vonalba nem került a tekintetünk. A félhomályban láttam szemének játékos, huncut csillogását, és fáradt mosolyát.
- Hello Babe! - mosolygott féloldalasan, s sötét márvány szemeivel az arcomat vizslatta. Csak morogva figyeltem őt, de a rám hulló izgalomtól, ami pár perccel ezelőtt kellett volna, hogy jöjjön, elnevettem magam, s remegve engedtem, hogy leengedjen, s lefektessen az ágyra, majd mellém bebújjon.

- Nem vagyok senki babeje! - suttogtam, félig csukott szemekkel, de somolyogva hagytam, hogy magához húzzon, s szorosan öleljen. Akárhogyan is tagadom még magamnak is, de élvezem ezeket a pihent helyzeteket vele. Éreztem rázkódni a vállát, s hogy belepuszilt hajamba. Kirázott a hideg, s jobban ölelésébe bújtam, s ő szorosabban ölelt.
- Aludj pici nyuszi - kuncogott, mire felsóhajtottam, s nem érdekelve, hogy holnap mik lesznek ennek a következményei, hagytam, hogy álomba ringasson finom férfias illata. 


***

- Jó reggelt napsugaraim! Korai delelünk ma korán kelt - viharzott be Niko, s ránk ugrott. Párat pislogtam, s nyögdécselve próbáltam lelökni magamról, mikor valaki felnyögött mellettem. Niko hangja ahogy jött, úgy ment is. Fel álltam a hirtelen adrenalintól, s az ágyamban henyélő Zaynre pillantottam. Elmémbe rögtön a tegnapi incidens jutott, s a méreg folyadékként ivódott bőrömbe, majd húsomon keresztül az ereimbe.
- Mi a faszt keresel itt te fogyatékos? - sipákoltam magamon kívül, s nem érdekelt, hogy elhagytam a saját szintemet. És nem érdekelt, hogy belül a forróság szét cincált, mert másik oldalról élveztem, hogy bozontos haja a párnámra hull, s bőre gyűrötten, mint a paplan, úgy nyomódik az ágynak, s teste köré a takaró, mint egy eszeveszett rajongó, tapad testére. Szemeivel álmosan mért végig, s összeráncolta a homlokát, hogy felfoghassa mi ez a kirohanásom. Amit úgy igazából én sem értettem teljesen.
- Mit keresel itt az én szobámban, az én ágyamban és egyáltalán ott ahol vagy? - mutogattam rá magamon kívül, s belül próbáltam magam nyugtatgatni.

- Mi bajod van? - ült fel s tenyerével fél arcát eltakarta, majd hajába túrt, s közben ásítva figyelt engem.
- Ugyan semmi, csak már kibaszottul elegem van, hogy mindig ott vagy ahol én, és elegem van, hogy.. - mondandómban elakadtam, hiszen ezek a tények igazak is, de hazugságok is egyben. Már rég hozzá szoktam, és elvártam, hogy mellettem legyen. Mégis.. mi történik ilyenkor velem?

- Oké. Imádom, hogy ilyen pimasz lettél, de még ehhez nagyon korán van, és cseszettül álmos vagyok, mert álmodban rugdosol Babe - felelte nyugodtan, majd felállt, s elém sétált. Lélegzetem elakadt, mikor tekintetem megakadt csupasz mellkasán lévő tetoválásain. Majd figyelmesen figyeltem arcvonalát is, s furcsállva néztem csupasz ajkát.
- Hová tűnt a piercinged? - suttogtam csodálkozva. Akárhogyan is kellemetlen voltak a csókjai miatta, mégis élveztem, hogy más. Most meg eltűnt onnan.
- Kivettem - sóhajtotta picit elpirosodva, s nem értettem, hogy miért viselkedik így. Ujjbegyemmel óvatosan megérintettem a helyet, ahol szokott lenni, s csalódottan sóhajtottam. Talán idegesítette? Csak morogva megrázta a fejét, és aprót hátrált. Nyitotta a száját, de nem figyeltem, hogy mondana is valamit, mert a mutatóujjamat figyeltem, ahogyan végig szántott a kulcscsontján lévő tetoválásokon.

Egy fél szárny, majd egy vérvörös ajak és újra a szárny. Elképesztő művészet a tetoválás, és bizalomnak is kell lennie az ügyfél és a művész között, hiszen a tetkó örök. És ezek a tetkók elképesztő aprólékosak és gyönyörűek. Nagyot sóhajtottam, mikor karján lévő tigrisen vezettem végig ujjaim, s elképzeltem, ahogyan boldogan és feszülten beszélget a művésszel, hogy hogyan képzelte el. Mosolyogtam mikor egy a kézfején lévő fecskéhez értem. Ez volt a kedvencem. Imádom a fecskéket. Megfordította kezét, s ujjait ujjaim közé csúsztatva összekulcsolta kezeinket, s magához húzott.
- Hello! - vigyorogva mondta felém. Csak néztem mélybarna szemét, s azt se tudtam milyen nap van. Ha jól sejtettem az agyam végében, nyár vége volt. Ajkait bámulva suttogtam egy sziát, s vártam, hogy ajka enyémhez tapadjon. De nem történt semmi. Egy telefon kezdett rezegni az éjjeli szekrényen, s csodálkozva fordultunk oda, hiszen nekem nincs telefonom, Zaynét pedig összetörtem. Morogva engedett el a sötétség hercege, s odavánszorogva felemelte a fekete készüléket, s elolvasott valamit, majd beletúrva a hajába, sarkon fordult, s kiviharzott.

Döbbenten dőltem a hátamra az ágyra, s csak egy kérdés kavargott a fejemben; ez mi volt? Szaporán lélegeztem, s próbáltam észhez térni. Eltartott egy ideig, mire felültem, s megráztam a fejem, majd a fürdőben helyre hoztam magam. Felvettem egy világos kék alapon virág mintás szűk nadrágot, hozzá pedig egy fehér, mélyebb bevágású pólót, amin egy egyszerű minta volt. Karomra találtam egy kis barna karkötő sokaságot, s felhúztam a fehér lapos cipőm, majd hajamnak elől két oldalt csináltam egy-egy fonatot, s hátra csatoltam, az alját pedig feltupíroztam.

Miután beágyaztam, s rendet raktam magam után, egy sóhajtás kíséretében elindultam az utolsó londoni napomra.

2014. június 18., szerda

Twenty-four

 

Wendy Moon


Küszködtem, hogy a szemébe nézzek, és ne az ajtóra. Próbáltam erős maradni, de a szeme nem kedves barna volt, hanem dühös szénfekete. Mégis túl nyugodt volt minden arcvonása. Ahogyan erősen rágta a rágógumit a szájában, s gúnyosan mosolygott rám.
- Hello Babe! - suttogta picit berekedve. Fáradtan sóhajtott, majd becsukta szemét, s derekamnál fogva magához húzott, s szorosan megölelt. Megrökönyödve próbáltam kitépni magam, de csak még szorosabban fogott, és ölelt. 
- Ha nem akarod, hogy bántsak valakit, akkor inkább ölelj vissza! - lehelte a fülembe, s megdermedtem. Belefújt a fülembe, s kirázott a hideg, mire éreztem, hogy elmosolyodik, miközben átöleltem derekát. Párszor megveregettem a hátát, hogy vegye a célzást, de ő erre csak megpaskolta a fenekem. Morogtam egy picit, de tűrtem. A szívem így is a talpamban dobogott izgalmában, ahogyan a gyomrom az agyamban vert tanyát. 

- Komolyan abba hagyhatnád ezt a szaladgálást, mert kikészít! - húzódott el, de arckifejezése nem változott. Rágása gyorsabb lett, s hátra lépett. 
- De nincs megbocsájtva, hogy a rendőrségen jártál! - mosolygott gúnyosan, majd össze ráncolta homlokát, és ismét közelebb lépett. - Értetted? - csak bólintottam, s próbáltam fegyelmezni magam, nehogy felpofozzam. Egy picivel normálisabb mosolyt villantott, s ekkor normálisan végig tudtam nézni tetőtől talpig, ahogyan egy fekete csőszárút és fehér inget vett fel, aminek az ujját felgyűrte a könyökéig, és felül három gombot nem gombolt be, így látszódott egy ezüst lánc a nyakában lógva, aminek a végén egy vékonyka gyűrű volt. A gyűrű egy helyen néha-néha erősen felcsillant. 'Az egy jegygyűrű?' - kérdeztem magamban, s észleltem, hogy Zayn észre vette, mit figyelek, s megköszörülte torkát, majd sarkon fordult, s kiment.

Egyre jobban vörösödött az arcom a többfajta érzelemtől. Fogalmam se volt, hogy akkor most örüljek, mivel nem bántott, vagy szomorkodjak, hogy újra látom. A düh viszont még erősebb volt, így üvölteni kezdtem. 
- Nem vagyok senki babe-je! - sikkantottam, s futva közelítettem a konyhába, mivel arra ment be.  Éppen mikor beléptem a helységbe felnevettek. Mosolyogva torpantam meg az ajtóban és figyeltem a kellemes családi hangulatot. Ahogyan Harry csikizte Nicolet, aki próbált kiszabadulni a fogságából. Liam a macskákat simogatva nevetgélt rajtuk, s Zayn is mosolyogva nézte a párt. Idilli pillanat, ahova nem tartozom. Ők már évek óta együtt vannak, én pedig talán egy hónapja szívom a levegőt velük egy légtérben. 

- Wendy! - sipákolta Nikó, mikor meglátott, s rögtön kitépte magát Harry karjaiból, s felém rohant. Picit hátraléptem, mert megijedtem, de ő rögtön az ölelésébe zárt. Kicsit idegenül öleltem át, és szívtam be eper-málna illatát. 
- Mivel már tudnak rólad, megbíztak minket, hogy juttassunk el titokban Washingtonba. Ezzel csak az a gond, hogy már mások is tudnak a létezésedről. Próbáltunk magángépet szerezni, de nem jött össze, így három nap múlva indul a gép, másodosztály, hajnali ötkor! - mondta Liam monoton hangon, s fel sem nézve a macskák simogatásából. Csak biccentettem, de így is az állam találkozott Nikó vállával, mire mindketten fájdalmasan felnyögtünk, majd elnevettük magunkat. 

- Haza nem mehetünk, mivel köröznek az utcában, ezért elhoztunk minden cuccot, ami fontos lehet - mosolygott Nikó, majd hátra rohant, ahol a bejárati ajtó van, majd két óriási nejlonszatyorral tért vissza. Bele néztem az egyikbe, s különböző krémeket és sminkes dolgokat találtam, köztük neszesszeres holmikkal. Megköszöntem, majd a hálószobába vittem, ahol reggel felkeltem. Hallottam, hogy követ valaki, de nem foglalkoztam vele. Ledobtam a szatyrokat az ágyra, és hátrafordultam. Zayn éppen háttal állt nekem, mert becsukta az ajtót. 

- Megszeretnék veled beszélni valamit! - dörmögte, majd óvatosan közelített felém, s végig nézett rajtam. Csak bólintottam fel sem nézve a föld pásztázásából, majd leültem az ágy szélére. Zayn mellém ült, s sokáig csak néma hallgatásba burkolóztunk, hogy valaki elkezdje ezt. Vagyis, hogy Zayn elkezdje, mivel csak fogalmam volt arról, hogy mit szeretne. 
- Oké - mormolta. - Annyi lenne, hogy én azt szeretném, ha köztünk lenne valami - vakarta meg a tarkóját zavarában. Éreztem, ahogyan elsőnek megáll, majd felforrósodva gyorsul a véráramlat a bőröm alatt, s kitágulnak az erek. Melegedni kezdett az arcom a kijelentésére, s remegni kezdett a kezem a felgyülemlett idegek miatt. 
- Tudom, hogy te is érzel valamit irántam, és már nem bírom ki! - nézett a szemembe, s én próbáltam pislogni. Erre mégis mit lehetne válaszolni? 
- Én.. én szeretlek Wendy! - dörmögte, s várta a válaszom. A szívem ismét a torkomban dobogott, s az agyam kattogott a jó válaszon.
- Zayn - sóhajtottam - Én, nekem fogalmam sincs, hogy mit érzek! Mármint, csak egy hónapja vagyok veletek, nekem ez kevés ehhez! - tört ki belőlem az igazság, hiába próbáltam magamban tartani, hogy ne bántsam meg. Egyszerűen csak kicsúszott. Figyeltem a reakcióját, de ő csak elmosolyodott. 
- Ezért szar, hogy én lassan fél éve figyellek! - nevetett fel fájdalmasan, mire az ütő is megállt bennem, s ő hátradőlt az ágyon.  

- Hogy érted, hogy fél éve? - sipákoltam, de ő csak megvonta a vállát. Számára most nem ez a fontos. Szórakozottnak tűnt, mégis sebezhetőnek.
- Nem akarsz egy esélyt adni, hogy bebizonyítsam, szeretsz? - ült fel, s teljes testével felém fordult. Behunytam a szemem, s reménykedtem, hogy csak egy álom. Mégis, hogyan tudott volna fél évig figyelni? Hiszen, ő nem volt Washingtonban, nem volt sehol, ahol én, csupán egy hónapja folyamatosan. De annyi! Nem lehet, hogy mindenhol ott volt, ahol én. Képtelenség, hogy olyan rég óta figyelne. És miket láthatott?

- Úgy érted, hogy mindent láttál? Mikor fürödtem, miket csináltam? Te szemét perverz állat! - suttogásból felháborodásba fulladoztam, de ő csak felnevetett. 
- Ezt igennek vettem! - kacsintott, majd felállt. - De ne feledd, nem felejtem el az árulást! A többiek nem tudják, csak én, de.. maradjon is köztünk. Annyit tudnak, hogy elszöktél és bevittek a kapitányságra, és rajtad volt a DNS-em, ezért kell sietünk, plusz minket kértek meg, hogy visszaszállítsunk! Ők.. így tudják, és jobb is! - majd kisétált az ajtón, s maga után bezárta.  

Megdörzsöltem a halántékom, és azon gondolkodtam, hogy mégis, hogyan jutottam ide, a poklok poklára?! Sóhajtva borítottam ki a szatyrok tartalmát és nézegettem az igencsak mutogatós ruhákat. Próbáltam keresni picit konzervatívabb dolgokat, de nem igazán volt a sok rövid nadrág, mellkivágós felsők, vagy has villantós trikók közt. Ezzel úgy tűnik vége a régi szép életemnek, ami már a hajam levágásánál is hanyatlott.

2014. június 10., kedd

Twenty-three

Ezt a rész Nikónak ajánlom! Nélküled nem lenne ez a blog, és azt hiszem a boldogságom se!

 

Wendy Moon


Egy ideig próbáltam fókuszálni az előttem kavargó kávéra, amit Liam készített, de valahogy nem volt ínyemre, hogy felemeljem és igyak belőle. A barna maszattól a bögre kezdett kihűlni, mikor eszembe jutott, hogy Liam beszél hozzám.
- Tessék? - kérdeztem óvatosan tőle. Csak szórakozottan dőlt előrébb a pulton, s vizsgálni kezdte az arcom.

- Igazából csak azt mondtam, hogy, ha bármit is elmondasz a többieknek, amit ők nem tudnának, akkor valahogy kiderül a dolog is, hogy ember vére tapad a kezedhez - felelte gúnyos mosollyal. Nem értettem kedélyváltozását, de elkönyveltem annak, hogy nem szereti, ha az emberek nem figyelnek rá. Egyáltalán nem öntött el félelemmel a beszólása, és egy frappáns válaszon gondolkodtam, mikor két vékony macskanyávogás félbeszakította gondolatmenetemet. Furcsállva néztem le a hangforrásokhoz, s mosolyogva, elfelejtvén az előző "beszélgetést" emeltem fel a két kis cirmos cicát az ölembe.
- Hát, de aranyosak vagytok, egyelek meg titeket! - rögtön átváltottam érzelgős tinivé, aki, ha meglát valami cuki állatot, rögtön gügyög nekik. Nem tehetek róla!

- Coca és Cola - vette ki egyesével somolyogva Liam a kezemből őket, és a púltra rakva őket, adott nekik két kistányérba macskakaját. Csak bámultam, hogy miért a pulton esznek, és miért nem a földön.
- Tegnapelőtt találtam rájuk, ahogyan Cola - bökött arra a macskára, akinek a feje teljesen a tányérba mélyedt és mikor a nevét meghallotta felkapta ragacsos fejét - neki szaladt a lábamnak és utána jött a tesója is - mosolygott sóhajtva, s megsimogatta őket. Kuncogtam a nevükön, de hirtelen elkomorultam.

- Miért nem tudhatnak a dolgokról a srácok? - pillantottam fel rá, s találkozott tekintetünk. Mosolya lehervadt, s a cipőjét kezdte el vizsgálni.
- Mert nem fogadnák el, egy olyan ember segítségét, aki olyan, mint én, ha érted. És ők nem tudják, hogy mi mindent tudok, így nem árulhatod el, hogy tudod, ki a maffia vezetője. Hidd el, mindkettőnk életét megkönnyebbítenéd! - lehelte szinte. Csak bólintottam egyet. Ő a fővezér fia, persze, hogy megváltozna a véleményük a segítségéről. Gondolataim a cicákra tévedtek, ahogyan a tiszta fejű - gondolom Coca -, elkezdte tisztítani testvére fejét. Bárcsak ne egyke lettem volna! Sokkal könnyebb lenne egy nagyobb testvérrel. Sóhajtásom a tüdőmbe szorult, mikor erős kopogás hallatszott kintről.

Vérdermesztő lassúságúvá változtak a másodpercek, ahogyan Liam csodálkozva lenézett ezüst karórájára, s elment az ajtóhoz kinyitni. Amilyen lassúnak éreztem, olyan gyorsan pörögtek az agytekervényeim, s rögtön körülnéztem. 'Hogyan tudnék elszökni innen?' - gondolataimból azt vettem észre, hogy besiettem a fürdőbe, s magamra zártam az ajtót. Melegnek éreztem a levegőt a zárt helységben, de ezt a meleg időnek tituláltam. A tükörhöz sétáltam, s megvizsgáltam beesett, kipirult arcomat, s csillogó szemeimet. Kezeimmel próbáltam hűteni orcámat, de egy emlékképtől - amiben Zayn megcsókolt - még jobban vörös lettem. Megráztam arcomat, s azon gondolkodtam már, hogy kiugrom a fürdőszobai ablakából, mikor kopogtak az ajtón.

- Wendy? - Liam volt. Kifújtam reszketve a levegőt, amit bent tartottam, s kinyitottam az ajtót, hogy szembesüljek Zayn dühös tekintetével. De se ő, se Nikó, se Harry nem volt ott. Csupán Liam, ahogyan egy Hírlapot tart a kezében, sok neki szánt levéllel. Izgatottan néztem körül, de nem volt senki se. Liam csak összeszorította az ajkát, hogy eltakarja a mosolyát.
- Csak nem félsz Wendy? Mitől félsz? Vagy inkább.. kitől? - nevetett fel, s egyre pirosabb színt vett fel az arcom. Melegebb, és melegebb lett a levegő körülöttem, ezért összeszűkített szemekkel mértem végig Liamet, majd a konyhába érve, engedtem magamnak hideg vizet, s lehűtöttem kiszáradt torkomat. Épp eszem eszembe juttatta, hogy Zayn Malik, ezer százalék, hogy nem kopogna be. Ő berontana, s akár gépfegyverrel tépné szét a lakást. Vagy egy-két füstbombát dobna be, s elrabolna, majd megerőszakolásom után szikével felvágná a hasam és eladná az egészséges szerveimet a fekete piacon. Kinézem belőle. Az idióta gondolatokra csak megráztam a fejem, hogy kiverjem belőle, az ostobábbnál ostobább ötleteket. 

- A híres Wendy berezelt és szerelmes! - énekelgette Liam, ahogyan a konyhába ért. Lefagyva bámultam rá, hogy milyen gyerekes tud lenni néha. Olyan, mintha skizofrén lenne. Folyamatosan ezt az egy mondatot kántálta, s kezdett idegesíteni, ezért ráüvöltöttem, de csak még jobban nevetett. Mindent tagadtam, amit mondott, de nem használt. Aztán megláttam egy díszpárnát a nappaliban, s érte surrogtam.
- Neked annyi! - sipákoltam ördögi kacaj kíséretében, s neki rontottam. Futkorásztunk össze-vissza, s ő is visszaütött egy párnával. Alig telhetett el húsz perc, mikor kirázott a hideg.

- Elég ebből - mondta a hátam mögött egy alak, s mindketten lefagytunk. Szívem össze-vissza kalimpált, ahogyan megfordultam, s egyenesen Zayn kifejezéstelen szemeibe néztem. Nyeltem egy nagyot, annak ellenére, hogy óriási gombóc keletkezett torkomban. Égni kezdett az arcom a szégyentől. 'Áruló vagy' - sugallta a tekintete. Rögtön elnéztem, s minden hová néztem, de rá nem. A lábaimnál termett a ragacsos fejű Cola, s remegő kezekkel vettem fel, hogy átölelhessem, s elbújjak cirmos mintás bundája mögé.
- Itt szórakoztok, miután újra elszökött? - hangja nyugalmas volt, de érződött benne a felkívánkozó arrogáns és üvöltő düh. Kérdése elsődlegesen Liamnek szólt, de éreztem a tekintetét rajtam. Felpillantottam a macska mögül rá, s kezdtem félni, a semmit mondó tekintetétől. Nem tűnt idegesnek. Nem tűnt dühösnek. Semmit se lehetett róla leolvasni. És ez ijesztő volt.

Próbáltam mélyeket lélegezni, mikor Liam bűnbánóan - és titokban - megérintette a vállam, s elsétált Harryvel és Nikóval a konyhába. Egyedül maradtam Zaynnel. Megint.



- A két macska, valóban létezik, ők inspiráltak. Igazi nevük nincs, néhány napja találtunk rájuk. Eddig Részeg, és Ágról szakadt-nak hívjuk őket. Köszönöm nekik! És nektek is, hogy kitartotok velem, és a történet mellett! Sokat számít, akár egy pipa is számomra!:) -