Wendy Moon
Lassan teltek a percek, ahogyan ránk sötétedett, és én már az ágyban feküdtem, szorosan mellettem Zayn-nel.Nem tudtam behunyni a szemem, mert féltem, ha legközelebb kinyitom, már nem lesz itt, hanem egy másik lánynál, vagy éppen a rácsok mögött. Egyiket se akartam egyáltalán. Csak néztem kisimult bőrét, ránctalan arcát, amin már lassan látszódott a borostája. Félig nyitva tartott ajkait figyeltem, amivel szuszogott. Haja kócosan a homlokán és a párnán pihent, miközben a selyem takaró alig takarta mezítelen felsőtestét. Mocorgott, összeráncolta homlokát, és közelebb vont magához az ölelő karjaival. Csodálkozva néztem őt. Sose gondoltam volna, hogy szerelmes leszek bárkibe is. Nem hittem volna, hogy pont egy ilyen alakba fogok valaha is összefutni az életem során. Ha mondjuk egy évvel ezelőtt megmondják nekem, hogy elrabolnak, és egy gyilkosba leszek szerelmes, kinevettem volna. Mégis, most ebben a percben nem tudtam nevetni. Féltem. Nagyon is féltem, hogy mi lesz Zayn-nel, a többiekkel, velem.
Az álom sokáig nem jött a szememre, mégis, mikor pislogtam, és következőleg kinyitottam a szemem, már fényes reggel volt. Zayn még aludt, mikor az öltözőszobámba sétáltam, onnan át a fürdőbe. A kádba rózsaolajas vizet öntöttem, szirmokkal, és tusfürdővel. A hajamat kifésültem, elzártam a vizet, levetkőztem, és néhány illatgyertyát meggyújtottam. Szinte belefeküdtem a forró gőzölgő vízbe, és élveztem, ahogyan elsőnek megfeszülnek, majd ellazulnak az izmaim. Nem tudom meddig pihenhettem ott, szétázva, mikor már elkezdtem mosakodni, hajat mosni. Végül egy bézs színű selyem köntösbe zártam testem, hajamat törölközőbe bugyoláltam. A szépítkezésem végéhez érve értem el, hogy sima epilált lábamon a matt vörös ruhám simogatta bőröm, ami egészen a térdem föléig ért, míg mellem fölött már csipkés minta pihent, egészen a nyakamig. Kifestettem a szemeim barnás-fekete árnyalatokkal, számat pirosra kentem, majd hajamat begöndörítettem. Anyu régi kedvenc fülbevalójával tűztem föl a füleimet, amik egy egyszerű fekete négyzet alakú kristályok voltak, fehérarany kerettel kirakva. Volt hozzá egy ugyanilyen apró gyűrű is, azt is fölvettem, majd Zayn-től kapott nyakláncot a ruha mögé bújtattam. Az egyik piros aljú magassarkú cipőmet vettem fel, ami fekete és bársonyos volt. Végül a teljes alakú tükörben végig mértem magam, majd biccentve visszamentem. Nem volt senki se már a szobában, így az étkezőterembe sétáltam, néha meg-megállva egy-két alkalmazottal cseverészni. Már mindenki lent eszegette a reggelijét, így én is helyet foglaltam. Rögtön elém raktak néhány buggyantott tojást, almás teát, pirítóst és gyümölcsöket. Megköszöntem, majd elkezdtem csipegetni a falatokat. Mindenki némán ült, és a telefonját nyomkodta, evett, ivott, vagy csak bámult. Az ügyvéd pár óra múlva jön, hogy kapjon anyagot, de előtte Thomasnak kell megérkeznie, és akkor mindent lebeszélni vele, aztán a papírmunkák, vagyis azok, amiket alá kell írnom. Beszélni néhány ügyféllel. Csak sóhajtottam a hirtelen felhalmozott feladatoktól, és rögtön elment az étvágyam. Megtöröltem az ajkam, majd ledobva a szalvétát felálltam, és elnézést kérve elvonultam. Láttam Zayn kipihent, és aggódó tekintetét, de csak előre figyeltem. Egyenesen apám dolgozószobájához, hogy akkor aláírjam a dolgokat, amiket kell.
Az álom sokáig nem jött a szememre, mégis, mikor pislogtam, és következőleg kinyitottam a szemem, már fényes reggel volt. Zayn még aludt, mikor az öltözőszobámba sétáltam, onnan át a fürdőbe. A kádba rózsaolajas vizet öntöttem, szirmokkal, és tusfürdővel. A hajamat kifésültem, elzártam a vizet, levetkőztem, és néhány illatgyertyát meggyújtottam. Szinte belefeküdtem a forró gőzölgő vízbe, és élveztem, ahogyan elsőnek megfeszülnek, majd ellazulnak az izmaim. Nem tudom meddig pihenhettem ott, szétázva, mikor már elkezdtem mosakodni, hajat mosni. Végül egy bézs színű selyem köntösbe zártam testem, hajamat törölközőbe bugyoláltam. A szépítkezésem végéhez érve értem el, hogy sima epilált lábamon a matt vörös ruhám simogatta bőröm, ami egészen a térdem föléig ért, míg mellem fölött már csipkés minta pihent, egészen a nyakamig. Kifestettem a szemeim barnás-fekete árnyalatokkal, számat pirosra kentem, majd hajamat begöndörítettem. Anyu régi kedvenc fülbevalójával tűztem föl a füleimet, amik egy egyszerű fekete négyzet alakú kristályok voltak, fehérarany kerettel kirakva. Volt hozzá egy ugyanilyen apró gyűrű is, azt is fölvettem, majd Zayn-től kapott nyakláncot a ruha mögé bújtattam. Az egyik piros aljú magassarkú cipőmet vettem fel, ami fekete és bársonyos volt. Végül a teljes alakú tükörben végig mértem magam, majd biccentve visszamentem. Nem volt senki se már a szobában, így az étkezőterembe sétáltam, néha meg-megállva egy-két alkalmazottal cseverészni. Már mindenki lent eszegette a reggelijét, így én is helyet foglaltam. Rögtön elém raktak néhány buggyantott tojást, almás teát, pirítóst és gyümölcsöket. Megköszöntem, majd elkezdtem csipegetni a falatokat. Mindenki némán ült, és a telefonját nyomkodta, evett, ivott, vagy csak bámult. Az ügyvéd pár óra múlva jön, hogy kapjon anyagot, de előtte Thomasnak kell megérkeznie, és akkor mindent lebeszélni vele, aztán a papírmunkák, vagyis azok, amiket alá kell írnom. Beszélni néhány ügyféllel. Csak sóhajtottam a hirtelen felhalmozott feladatoktól, és rögtön elment az étvágyam. Megtöröltem az ajkam, majd ledobva a szalvétát felálltam, és elnézést kérve elvonultam. Láttam Zayn kipihent, és aggódó tekintetét, de csak előre figyeltem. Egyenesen apám dolgozószobájához, hogy akkor aláírjam a dolgokat, amiket kell.
- Elnézést, de az unokatestvére megérkezett! - nyitott be egy itt dolgozó férfi, és én megkértem, hogy hívja ide. A következő percben lesimítottam a ruhám, rendbe tettem a papírokat, majd mikor kinyílt az ajtó, halványan elmosolyodtam. Thomas még most se változott meg. Alig töltötte be a harmincat, egyre jobban passzolt hozzá a fekete bársony öltöny, amihez vörös nyakkendőt vett fel. Fekete haja hátra volt simítva, és kreol bőre makulátlan volt. Zöld szemei szomorkásak voltak, de valami megbízhatóságot is árasztottak. Nem sok mindenben hasonlítottunk, mivel nekem míg ovális, neki szegletes arca volt, köszönhetően a széles állkapcsának, és enyhén borostás arcának. Fölálltam, amikor közelebb sétált, és elé léptem. Elmosolyodott, mikor lenézett rám, mivel csak az álláig értem. Kitárta karjait, én pedig megöleltem. Apa parfümje volt rajta, amitől párás lett a szemem, de próbáltam uralkodni magamon.
- Rég láttalak Wendy! - suttogta, majd eltolt picit magától, és jól megvizsgált. Csak elnevettem magam, ahogyan aggódóan nézte a cipőmet. Hiába az ilyen elegáns kinézet, mikor így viselkedik néha.
- Én is téged! - mosolygok rá, s visszaülök apa asztala mögé, míg ő az asztal elé. Megköszörülöm a torkom, mert még innen soha se kellett bárkivel is beszélnem.
- Szóval, mint tudod, apa meghalt, és át kell venni a helyét. Mivel nem sokára kezdődnek a bíróságok, nem hiszem, hogy én helyébe léphetnék. Szerintünk tudomásukra jutott, hogy milyen instabil az állapotom, így nem fognak engem akarni, hogy vezessem az országot. Végig gondoltam az egészet, tegnap éjjel pedig beszélgettem apa munkatársával, hogy mi fog történni. Miután eldöntötték Zaynék helyzetét, engem elvisznek egy rehabilitációs központba, hogy rendbe rakjanak. Azt mondják az egész öt évet vesz igénybe, de remélhetőleg kevesebbet. Addig is, és nagy valószínűséggel utána is, neked kell apa helyére lépned - mondom neki tárgyilagosan, miközben kezeimet összekulcsolom az asztal tetején. Izzadt a kezem, hogy hogyan fog reagálni a dologra. Egy ideig csak nézett ki az ablakon mellettem, végül sóhajtott.
- Rendben! - mondta ki végül az ítéletet, mikor is megint kopogtattak. Engedélyt adtam, hogy bejöjjön az illető, és megint a férfi volt, mögötte egy kopasz, öreg illetővel, aki úgy nézett ki, mint egy ügyvéd. Beinvitáltam, és Thomas fölállt üdvözölni őt, majd én is. Leült Tom mellé, majd vele is elkezdtünk diskurálni a fejleményekről. Alig ment el két óra, mikor is ügyvéd jelenlétében írásban lemondtam apám helyéről, és átadtam Thomasnak. Az ügyvéd pedig megkapta a papírokat, amikből feltud majd készülni a bíróságra. Délután hétre minden ellett intézve. A két vendég közül egyedül az unokatestvérem maradt velünk vacsorára.
Úgy éreztem, mindent elvesztettem. A szüleimet, a barátaimat, az érzéseimet. Mintha az Isten azt akarná, hogy megbűnhődjek a múltamért. Nagyot sóhajtottam, mikor átöltöztem egy térdig érő vörös kordszoknyát, és hozzá egy fekete blúzt, hozzá pedig maradt a magassarkúm. Sajgott a fejem, és a talpam is, de kihúztam magam. A társalgón át akartam menni, hogy eljussak a könyvtárba, mikor is, a kanapén megpillantottam Zayn-t és Harry-t. Mindketten háttal ültek nekem, így mögéjük sétáltam, miközben cipőm hangosan kopogott. Belül nem éreztem semmit se, egészen addig, míg Zayn hátra nem fordult, és rám nem mosolygott. Harry is hasonlóan tett, de nem érdekelt annyira, mint a szerelmem. Akárhogyan is nézem, nehezen tudom elfogadni, hogy van egy bátyám.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, miközben Zayn melletti szabad helyet foglaltam el magamnak. A göndör srác csak megvonta a vállát, és bekapcsolta a televíziót. Épp az esti híradó ment.
- Hogy van a nőm? - ölelte át vállamat a felém eső karjával, így sikerült jobban hozzá simulnom oldalról. A szóhasználata furcsa volt, mégis melegséggel árasztotta el a mellkasomat. E nélkül kell majd élnem négy évet? Esetleg ötöt? Kifogom én ezt bírni?
- Legalább nem valami tárgyként kezelsz.. - mormolom, miközben keresztbe rakom a lábaimat. Nem is ezt akartam mondani, de már mindegy volt. Nem néztem rá; nem mertem. A tévében lévő égő házat figyeltem, ahogyan kimentettek két gyereket.
- Nem vagy az, csak a tulajdonom! - súgta a fülembe, ami libabőrhöz vezetett. Beleharaptam a számba, majd ránéztem.
- Senkinek se vagyok a tulajdona. Ezt igazán megjegyezhetnéd Malik! - mondtam neki összeráncolt homlokkal. Elmosolyodott, majd közelebb hajolva szájon csókolt. Elveszve éreztem magam, ahogyan nyelveink egymás száját fedezte fel, és a gondolataim elsötétültek, majd lecsillapodtak.
- Én megjegyeztem, ahogyan azt is, hogyan néztél ki, mikor először találkoztunk. Büdösen - kuncogott bele a csókunkba, mire elvörösödve vállon ütöttem. Felnevetett, majd mosolyogva csak nézte az arcom. Nem tudtam ne rá figyelni, egyszerűen képtelen voltam. Hasznavehetetlennek éreztem magam egész nap, mégis most úgy éreztem, megvan az oka annak, hogy miért vagyok a világon. Akkor is, ha a diliházba kerülök, akkor is, ha letartóztatják a megmentőmet. Mi nem tudunk már semmit se tenni, csak bizakodni, és várni.
- Miért nem öli meg végre azt a hülye egeret?! - kiabált föl hirtelen Harry, mi pedig rákaptuk a fejünket. Kiderült, hogy egy bizonyos régi mesesorozaton akadt ki, amiben egy Tom nevű macska, és egy egér volt a főszereplő. Elmosolyodtunk gyermeteg viselkedésén, majd ráhajtottam a fejem Zayn vállára, és mi is figyeltük a macska-egér játszmát. Kellett nekünk egy kis nyugalom, mielőtt a pokol ismét kinyitná a kapuit.
Sziasztok!
Két dolog miatt írok nektek. Bocsánat, hogy szinte egyre ritkábban hozom a részeket, és tudom, itt már nem elegendő kifogás az Iskola, de lássuk be, nincs is nagy kedvem a blogoláshoz mostanság, mivel elég kemény lett a magánéletem. Másodszor pedig közlöm veletek, hogy a történet 40 részből és epilógussal fog zárulni. Lehetséges, hogy lesz második évadja, már el is kezdtem írni, de közlöm veletek, csak akkor fogom igazán írni, ha legalább lesz két olyan ember, akiket érdekel a dolog. Lehet, hogy keményen, máshogy írok nektek, de egy: nem akarom feladni az írást, 2: nem itt van a sztori igazi vége, és beszeretném fejezni. Próbálkozom, tényleg próbálkozom össze szedni magam, hogyha már ritkán, de hosszú részeket hozzak nektek. Igyekszem legalább két hetente hozni a maradék 4, illetve öt részt hozni!
Kérlek titeket, kedves olvasók, harcosok, hercegnők, elveszett bárányok, erős farkasok, hogy jelezzetek vissza nekem, hogy még éltek, és érdekel a kihalt blogom, sztorim.
Ezerszer is ölel titeket: Kincső.xx
Úgy éreztem, mindent elvesztettem. A szüleimet, a barátaimat, az érzéseimet. Mintha az Isten azt akarná, hogy megbűnhődjek a múltamért. Nagyot sóhajtottam, mikor átöltöztem egy térdig érő vörös kordszoknyát, és hozzá egy fekete blúzt, hozzá pedig maradt a magassarkúm. Sajgott a fejem, és a talpam is, de kihúztam magam. A társalgón át akartam menni, hogy eljussak a könyvtárba, mikor is, a kanapén megpillantottam Zayn-t és Harry-t. Mindketten háttal ültek nekem, így mögéjük sétáltam, miközben cipőm hangosan kopogott. Belül nem éreztem semmit se, egészen addig, míg Zayn hátra nem fordult, és rám nem mosolygott. Harry is hasonlóan tett, de nem érdekelt annyira, mint a szerelmem. Akárhogyan is nézem, nehezen tudom elfogadni, hogy van egy bátyám.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, miközben Zayn melletti szabad helyet foglaltam el magamnak. A göndör srác csak megvonta a vállát, és bekapcsolta a televíziót. Épp az esti híradó ment.
- Hogy van a nőm? - ölelte át vállamat a felém eső karjával, így sikerült jobban hozzá simulnom oldalról. A szóhasználata furcsa volt, mégis melegséggel árasztotta el a mellkasomat. E nélkül kell majd élnem négy évet? Esetleg ötöt? Kifogom én ezt bírni?
- Legalább nem valami tárgyként kezelsz.. - mormolom, miközben keresztbe rakom a lábaimat. Nem is ezt akartam mondani, de már mindegy volt. Nem néztem rá; nem mertem. A tévében lévő égő házat figyeltem, ahogyan kimentettek két gyereket.
- Nem vagy az, csak a tulajdonom! - súgta a fülembe, ami libabőrhöz vezetett. Beleharaptam a számba, majd ránéztem.
- Senkinek se vagyok a tulajdona. Ezt igazán megjegyezhetnéd Malik! - mondtam neki összeráncolt homlokkal. Elmosolyodott, majd közelebb hajolva szájon csókolt. Elveszve éreztem magam, ahogyan nyelveink egymás száját fedezte fel, és a gondolataim elsötétültek, majd lecsillapodtak.
- Én megjegyeztem, ahogyan azt is, hogyan néztél ki, mikor először találkoztunk. Büdösen - kuncogott bele a csókunkba, mire elvörösödve vállon ütöttem. Felnevetett, majd mosolyogva csak nézte az arcom. Nem tudtam ne rá figyelni, egyszerűen képtelen voltam. Hasznavehetetlennek éreztem magam egész nap, mégis most úgy éreztem, megvan az oka annak, hogy miért vagyok a világon. Akkor is, ha a diliházba kerülök, akkor is, ha letartóztatják a megmentőmet. Mi nem tudunk már semmit se tenni, csak bizakodni, és várni.
- Miért nem öli meg végre azt a hülye egeret?! - kiabált föl hirtelen Harry, mi pedig rákaptuk a fejünket. Kiderült, hogy egy bizonyos régi mesesorozaton akadt ki, amiben egy Tom nevű macska, és egy egér volt a főszereplő. Elmosolyodtunk gyermeteg viselkedésén, majd ráhajtottam a fejem Zayn vállára, és mi is figyeltük a macska-egér játszmát. Kellett nekünk egy kis nyugalom, mielőtt a pokol ismét kinyitná a kapuit.
________________________________________________
Sziasztok!
Két dolog miatt írok nektek. Bocsánat, hogy szinte egyre ritkábban hozom a részeket, és tudom, itt már nem elegendő kifogás az Iskola, de lássuk be, nincs is nagy kedvem a blogoláshoz mostanság, mivel elég kemény lett a magánéletem. Másodszor pedig közlöm veletek, hogy a történet 40 részből és epilógussal fog zárulni. Lehetséges, hogy lesz második évadja, már el is kezdtem írni, de közlöm veletek, csak akkor fogom igazán írni, ha legalább lesz két olyan ember, akiket érdekel a dolog. Lehet, hogy keményen, máshogy írok nektek, de egy: nem akarom feladni az írást, 2: nem itt van a sztori igazi vége, és beszeretném fejezni. Próbálkozom, tényleg próbálkozom össze szedni magam, hogyha már ritkán, de hosszú részeket hozzak nektek. Igyekszem legalább két hetente hozni a maradék 4, illetve öt részt hozni!
Kérlek titeket, kedves olvasók, harcosok, hercegnők, elveszett bárányok, erős farkasok, hogy jelezzetek vissza nekem, hogy még éltek, és érdekel a kihalt blogom, sztorim.
Ezerszer is ölel titeket: Kincső.xx
